Hali :D

Megint én vagyok :) azért jelentkeztem ma ismét ,hogy bejelentsem átköltözünk wattpad-ra Jeeeee(gyermek hangok)
link:http://www.wattpad.com/57916420-stolen-paradise

2. rész

Reggel nővérem csiripelő hangjára ébredtem.A vállam rázogatva kántálta az ismerős szavakat:Anna ideje már felkelni!!Ezután következik az ,hogy a függönyöket széthúzza és a napfény beáramlik a szobámba ,arra kényszerítve ,hogy nyissam ki a szememet.
De nem!Nem akartam felkelni!Nem akartam este elmenni sehova ,nem akartam egész nap készülődni ,csak otthon fagyi enni és szakadt ruhában szitkom ,mert nem hallom a bátyám hülye barátaitól a tévét!Semmi kedvem nem volt egy ilyen fárasztó hét után egész nap azon aggódni,hogy biztos mindenkinek tetszek-e majd este és nem esek el a magassarkú cipőbe.
Ráadásul még nem volt meg az összes vizsgám és szeretnék jól felkészült lenni ,ha a tanárok elé állok.Nem akarom úgy végezni mint tavaly az egyik társam aki ugyan kirohant
a teremből,de a vécét nem érte el.
Óvatosan kinyitottam a szemeimet és rájöttem ,hogy nem csak Sarah van a szobámban hanem Blake is itt van és éppen egy pohár vizet tart a jobb kezében.Tudtam mit fog vele csinálni , ha nem kelek fel azonnal,ezért meg kellett erőltetnem magam ha nem akartam korán reggel a takarómat szárítani.
-10 perc és elkészülök,csak ne öntsd rám!-keltem fel,de úgy tűnik nem nagyon hatottak meg mivel mikor megfordultam a nyakamba öntötte a pohár teljes tartalmát .
-Bocs.Nem bírtam ki.-vonta meg a vállát.
-Miért vagy a szobámban ?És egyáltalán miért vagy fent ilyenkor?-vontam kérdőre miközben a mellkasomon kereszteztem a
kezemet.
-Hidd el ,nem akartam felkelni.Sarah ébresztett fel abból az indokból kiindulva,hogy ha nektek korán kell felkelnetek,akkor nekem is.Csak mert fiú vagyok nem azt jelenti ,hogy megúszom ezt.Azt mondta ha nem kísérlek el titeket akkor szól anyának ,hogy Mirtyl is velünk jön és terítsenek plusz 1 főnek.-igazából nem nagyon figyeltem a magyarázatra ,mert még mindig a fejemet törölgettem a pizsama felsőmmel ,de az utolsó mondat hallatán felkaptam a fejem.
-Hogy Myrtil?-néztem a nővéremre.Akármennyire is dühös voltam Blake-ra most megsajnáltam.Én sem bírtam a csajt ,sőt...kifejezetten utáltam.Csúnyán néztem Sarah-ra,azt sugallva ez nem volt szép.-Ez gonosz volt.De legalább hatott.Egy kicsit egyetértek Sarah-val.-vontam meg a vállam.-Nem fair ,hogy neked csak a sértő kell belőni és mehetünk is.-miközben beszéltem a szekrényből kivettem a fekete leggingsemet és a Thunder apparelles felsőmet és bementem a fürdőszobába mentem felöltözni.Mikor mindennel elkészültem felkaptam a telefonomat és lementem a földszintre ahol akkora volt a zűrzavar ,hogy inkább gyorsan kiválasztottam a kocsihoz és beültem a hátsó ülésre a tesóim veszekedését.Egy évszázadnak tűnt mire elértünk a szalonhoz.Blake drámaian felsóhajtott majd kiszállt a kocsiból minket követve a bejáratig.
Amikor beléptünk hirtelen nem is látszott rajta ,hogy szenved mikor észrevette a csinos új gyakornok lány ,ahogy a körömlakkokat rendezte szín szerint a polcokon.
-Öhm milyen színeket szeretnétek?-indult el a polcok felé.
-Mintha nem tudnánk ,hogy a csajt próbálja megfűzni.Nem igaz ,hogy nem veszi észre ,hogy milyen átlátszó!-hitetlenkedett Sarah.
Kiválasztottuk a színeket és leültünk a szokott helyeinkre.Én egy sima krém színű körömlakkot választottam míg Sarah rózsa vöröset.Elmagyaráztam ,hogy csak egy kis köves mintát szeretnék a két hüvelykujjamra,a többit csak simán lakkozza ki.Sarah ismét sokkal bonyolultabb mintát választott.
-Nem vagy már ideges az este miatt?-fordultam a nővéremhez.
-Ennyire látszik?-kérdezett vissza olyan fejet vágva mint aki nagyon közel van egy jó kiadós szívrohamhoz.-Próbáltam az agyamban lejátszani minden kérdést amit apu feltehetően kérdezni fog és választ is.
-És mire jutottál?-fordítottam felé a fejem.
-Őszintén?Semmire.Annyira azon jár az eszem ,hogy apu kedvelje,hogy nem tudok koncentrálni sem.
-Szerintem feleslegesen aggódsz.Blaket sem ilyenre tervezte ,mégis eltűri fiaként.Csak nézz rá.-A tekintetével Blake alakját kerestem a polcoknál.
-Szerinted mi lesz a vége?-kérdezte Sarah?
-A lánynak barátja van.-jelentettem ki-Szerinted?
-Pimasz lesz és csak egy pofont fog kapni.Semmi mást.-mondta komolyan.Ezen elnevettük magunkat és másról kezdtünk beszélgetni.
-Hát!Mirtyl bekaphatja!-tartotta fel a kis papírt.-Emily magadra a számát.
-Mit mondtál neki?-húztam össze a szemem.
-Csak a szokásokat-legyintett.
-Elhívtad estére?-nézegette Sarah a körmét.
-Bármilyen meglepő...,de nem.Az az megérkeztem,de programja van.-mondta.
-Kedvesnek látszik.-jelentettem ki.
-Oh az is!-mondta Cara aki körmöket csinálta-De ahogy a volt pasija lesz a téma mindig nekik valakinek és nagy veszekedés lesz belőle.Jó munkáért,de olyan gyorsan felkapja a vizet,hogy egyszer már kirúgtuk,de az apja elintézte.-magyarázta.
-Ki a volt pasija?-kérdezte Blake.
-Nem tudom,de nagyon szerette és amikor a pasi dobta egy másik lányért teljesen kiborult.Azt hiszem tegnap el is jött a lány ,ő meg... megtétele.-rántotta meg a vállát vigyorogva.
-Mindig jókat fogsz ki Blake!-veregettem meg a vállát.
Ugyebár nyolcra mentünk reggel a szalonba .A körmünk nem volt sok idő,de a hajunk és a sminkünk már annál inkább.Sarah egy elegáns kontyot kapott,az enyémet lazán begöndörítették.Az én sminkem tovább tartott mint a Sarah-é.Engem előtte még le is kezeltek majd utána következett a smink.Először mindenki egyetértett,hogy nem áll jól a tusvonal.Utána nem tetszett a színe.Aztán nem akartam pirosítót mert utálom,de mindenki ragaszkodott hozzá ,hogy igen is kell.Ezek után Blake talált az egyik könyvben egy egyszerű variációt.Krém és babarózsaszín színű szemhéj púder ,barack színű rúzzsal.És volt benne tusvonal,de nem volt farkincája.Ezután volt még egy bökkenő.Nekem nem kell műszempilla.Ezt Sarah akarta nagyon,de  a sminkes meggyőzte,hogy elég hosszú a szempillám.
Hazafelé mind nagyon éhesek lettünk mert már három óra volt ,így bementünk a kedvenc büfémbe.Ott egy csomót kellett várnunk a kajára és helyünk se volt így a kocsiban ettünk.Csakhogy nem fogadtak el bank kártyát ,a legközelebbi bank meg 30 perce volt.Mire hazáértünk már negyed hat volt.És hátra kellett ott lennünk.
Anyu és apu nem voltak dühösek,de boldogok se ,mert azért fél óra mire odaérünk ,így 15 percünk volt felöltözni.Viszonylag hamar készen lettünk és már indultunk is.
Amikor odaérünk egyszerűen tátva maradt a szám.Egy hatalmas kastély tornyosult előttünk óriási oszlopokkal amelyeket borostyán vett körül.Egy gyönyörű szökőkút állt a kastély előtti udvarban ahol a fű gyönyörűen zöldellett.Azt hiszem szerelmes vagyok!Egyszerűen elkápráztatott ez az épület és az is rátett egy lapáttal ,hogy a kemény nap sugarai narancssárgás színeket varázsoltak az égboltra ,megszínezve a felhőket.Amint láttam Sarah is így volt vele.Leesett állal fordult körbe.
-Anyu!Én itt akarom az esküvőmet!-jelentette ki.Végszóra pont Josh hajtott fel a feljárón.Mikor leállt a kocsi Sarah odarohant és egyből Josh nyakába ugrott.Ő megpörgette a levegőben és megcsókolta.Utána odajöttek hozzánk és minket is üdvözölt.Persze én már ismertem őt és nagyon jó barátok lettünk.Szerintem ő a nővérem eddigi legjobb választása.
Tapintható volt a feszültség amikor Josh odalépett a szüleink elé és apu felé nyújtotta a kezét.Bemutatkozott ,apu meg adta a takarodj-a-lányomtól-fejét ,de pár másodperc múlva olyan szélesen mosolygott a nővérem barátjára,hogy szinte az egész fogsora kilátszott.Megkedvelte.Együtt sétáltunk be az épületbe és minden szem ránk szegeződött. 
 Nem is tudtam ,hogy mi fogunk utoljára megjönni. 
Mindenki minket nézett én meg azt sem tudtam mit csináljak amikor apu elkezdte a szokásos beszédét.
-Sok szeretettel köszöntök mindenkit ma este...-a többit nem igazán értettem,mert a szemem megakadt valamin....vagyis valakin.
Ott ült egy asztalnál a szüleivel ,ahol sok szék szabadon maradt.Csak imádkozni tudtam ,hogy azok ne a mi helyein legyenek.Barna, széles kalapot viselt sok nyaklánccal a nyakában,fehér inget,amit nem gombolt be teljesen és fekete feszes farmert.Úgy tűnt nem nagyon érdekelte az amit apu mondott.Csak a telefonját nyomkodta és néha válaszolt arra amit az apja kérdezett.Aztán felnézett....és meglátott engem.

Sziasztok! <3 nagyon bocsi,hogy ilyen uncsi lett ez a rész ,de úgy gondoltam ,hogy az ez a kettő még csak olyan 'bevezető' féle lesz ,de a következő részek sokkal hosszabbak és izgalmasabbak lesznek :D De azért remélem tetszeni fog ésmegígérem ,hogy ezen túl gyakrabban hozok majd részeket ,csak mostanában nem nagyon volt kedvem blogolni és sok dolgom is volt....I hope you enjoy it !! :)
xx

1. rész

Sziasztok !Itt van az első rész ,remélem tetszeni fog !

A suli zsúfolt folyosóit járva már alig vártam ,hogy kijussak a tömegből. Sosem éreztem magam igazán jól ilyen helyeken ,főleg ha olyan meleg van, mint a sivatagban és párás az idő ,mint egy szaunában.Ahogy kiléptem az ajtón egyből felszabadultam és jókedvűn kezdtem sétálni a bolt felé ahol anya és a nővérem vár,hogy ruhát keressünk apu üzleti vacsorájára ami egy menő hotel éttermében kerül megrendezésre.
Nem nagyon szerettem az ilyesféle üzleti/céges ünnepségeket .Szinte soha nem volt kivel beszélgetnem és mindig az lett a vége,hogy kerestem egy eldugott sarkot és ott SMS-etzem a legjobb barátnőmmel(kevés olyan alkalom volt amikor a bátyámmal tudtam volna beszélgetni,mert ő persze midig talált magának valami szép lányt), majd amikor hallottam,hogy anyu hív előjöttem és indultunk hazafelé.Persze mindig volt olyan srác akit édesapám kedves munka társai akartak bemutatni nekem azt mondva:’Anna ,ő itt a fiam, XY és nagyon szeretne megismerkedni veled.’Mondanom sem kell ,hogy egyik furábban nézett ki mint a másik.Csak egyvalamiben hasonlítottak:elkényeztetett ,gusztustalanul magabiztos srácok voltak márkás ruhákban.

Belépve az üzletbe arra számítottam,hogy olyan lesz mint anya ízlése:csillogó és kissé giccses ,de tévedtem ,mint ahogy abban ,hogy bizonyára nagyon sokan lesznek bent ,köztük édesanyám és a nővérem.Ugyanis nem volt ott szinte senki három eladón ,rajtam ,a tetovált,jóképű fiún,pár hölgy vásárlón és vagy hét ötvenes fickón kívül.Ők hevesen gesztikulálva vitatkoztak.
Akár a nagy mamámat látnám.-gondoltam.
Amint az egyik eladó megpillantott rögtön indult is felém széles mű mosolyát magára öltve ,amivel biztos a vevőket szokta rávenni arra ,hogy vegyenek meg valami nagyon is drága ruhát ,vagy akár ékszert.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte, mikor már úgy érezte ,hogy a hallóteremben van.
-Ühüm..igen.Nem látott itt egy körülbelül a negyvenes éveiben járó szőke hajú nőt és a lányát?Neki barna haja volt.-sosem voltam jó a magyarázkodásban.
-De igen.Azt mondták ,hogy adjam át önnek ,hogy el kellet menniük ,mert el kell intézniük valami fontosat.-Ez is ugyanolyan fontos lett volna.-Azt is mondták,hogy amikor maga ideér mutassam meg ezeket.-mondta ,azzal elindult a-feltűnően magas-pult mögé ,ahonnan előhalászott egy kb. térd föléig érő ruhát és a hozzáillő cipőt.Nem láttam belőle sokat ,mert egyből az üzlet másik végében található próba fülkébe kezdett terelni.Közben megnéztem az összes ruhát ami a kezem ügyébe került a próba fülkéhez vezető úton.És ezért követtem el életem legnagyobb hibáját.Legalábbis ezt vettem le az 'áldozat' pillantásából.Ugyan is elkövettem azt a hibát ,hogy amikor elmentem a tetovált fiú mellett egy ruhát szerettem volna jobban szemügyre venni és amikor kinyújtottam érte a kezemet véletlen pont arra fordult és így az a megrázkódtatás érte ,hogy a kezem nekiütközött az oldalának.
-Nem tudsz figyelni?-emelte fel a hangját.
-Bocs,de nem csináltam semmit, ami fájdalmat okozhatott volna.Vagy talán igen?-húztam fel a szemöldökömet.
-Tegnap csináltattam egy új tetoválást és a kezed pont ott érte a bőrömet ahol le van kötve.-már sokkal hangosabban kezdett beszélni.
-Sajnálom ,hogy nem követem pontos figyelemmel ,hogy te-akit nem is ismerek-mikor varrat új tetkót!-most már én is felemeltem a hangomat.
-Hogy mersz így beszélni?-hőkölt hátra ,de a szemében nem meglepődöttség, hanem inkább harag tükröződött.
-Mint mondtam:nem is ismerlek ,szóval jó lenne ,ha nem te vonnál engem kérdőre!-vetettem neki oda utoljára ,aztán megfordultam és követtem az eladót.
A fülkében már fel volt akasztva a ruha , a cipő pedig ki volt szedve a dobozából és gondosan a szék lába mellé volt rakva.
-Köszönöm.-mosolyogtam a nőre.
Elhúztam a függönyt és vizsgálni kezdtem a ruhát.Egy térd föléig érő ,hátul mélyen kivágott , vállrésznél csipkézett ruha volt.Elsőre beleszerettem.Eddig mindig azt hittem ,anyu nem nagyon szívleli a stílusomat az ilyen ruháknál ,de lehet ,hogy ebben is tévedtem.Vagy csak azt gondolta ,nekem biztos ez tetszene a legjobban és nem tágítanék afelől ,hogy nekem ez kell.A cipőt is rendesen megnéztem magamnak és az is nagyon megtetszett.Egy egyszerű kis fekete magas sarkú cipő volt ,kis platformmal.A méretek stimmeltek ,ahogy felöltöttem a ruhát és a cipőt.Rendesen megnéztem magamat a tükörben sokat fordulva,hogy meggyőződjek róla,hogy hátulról is olyan jó ,mint elölről.Mivel ezt nem nagyon láttam elhúztam a próbafülke függönyét és elkezdtem keresni az eladót aki ruhát adta.Éppen azt nézte ,ahogy a tetkós srác most-felteszem a papájával-egy nyakkendőn veszekszik.Az öregebb azt hajtogatta ,hogy muszáj felvennie nyakkendőt ,a másik meg ,hogy nem fogja.Milyen gyerekes.gondoltam.Ha nem akarja felvenni úgy sem fogja.Csak nézzen rá!Nem olyan ,mint aki az első szóra ugrik.Ezekkel a gondolatokkal mentem oda a nőhöz és megkocogtattam a vállát.
-Igen?-fordult felém mosolyogva.
-Azt szeretném megkérdezni ,hogy maga szerint jól áll nekem ez a ruha?Úgy értem....hátul ez a kivágás nem túl kihívó vagy valami?-megfordítottam ,hogy jobban szemügyre vehesse ő is és véleményt mondhasson róla.
-Szerintem ez a ruha csodálatosan áll magának.-csapta össze a tenyerét-Mintha magára öntötték volna.Senkinek nem állt még ilyen jól aki felpróbálta.-méregetett.
-Hölgyem mondja már meg apámnak ,hogy nem fogok a hülye rendezvényen nyakkendőt viselni!-mondta indulatosan a srác,mire teljesen elképedtem.
-Már bocs, de nem látod, hogy mi egy fontos témáról beszélgetünk?-tártam szét a karom felé fordulva, mire ő is odakapta a fejét.-Maga meg ne akarja már minden áron ráparancsolni azt a nyakkendőt!Meddig fognak még veszekedni?-húztam össze a szemöldököm.
-Miért szólsz bele mindenbe?-vágott vissza.Még csak most vettem észre ,valójában milyen helyes is.-Foglalkozz a ruháddal inkább!-mondta.
-Azt próbálom ,de elveszed az eladómat.-vágtam rá.
Erre ,gondolom nem tudott mit mondani ,ezért ami a kezében volt nyakkendő egyszerűen eldobta(!) ,majd kisétált az üzletből.Az apja sajnálkozva fordult felénk.
-Sajnálom!A fiam néha nagyon szeszélyes tud lenni.-magyarázta,majd a többi emberkével együtt szintén elhagyták a boltot.
-Naponta találkozik ilyen fiatalokkal?-fordultam az eladó felé,mire az csak legyintett és tovább fojtattuk a ruha elemzését.Nem sokkal később egy ruhával és egy cipővel hagytam el a boltot és elindultam hazafelé.
Ahogy közeledtem az ismerős környék felé egyre jobban vártam ,hogy hazaérjek. Ez a környék mindig olyan érzéssel tölt el ,mintha teljes biztonságban lennék.Az ismerős arcok és házak megnyugtatnak.Ahogy elhaladok a házak kapuja előtt kutyák jönnek oda,hogy simogassam meg őket,a szomszédok meg boldogan köszöntenek. Nemsokára már a házunk kapuja előtt állok és a kulcsaimmal bíbelődöm.Kinyitom a kaput és már indulok is a bejárati ajtóhoz.Belépve senkit nem találok a nappaliban ,sem a konyhában ,ezért felmegyek anyuék dolgozószobájához megyek,de előtte a ma vásárolt cuccokat ledobom a kanapéra.Jól sejtettem :mind a hárman bent voltak.Szerintem Blake már megint randin lehet vagy a szobájában tölti az idejét gagyi gördeszkás videókat nézve és rapp-zenét hallgatva.Amint beléptem az ajtón anyu egyből a ruháról kérdezett kérdezősködni.
-Nagyon tetszik a ruha és a cipő is.Jobbat nem is választhattál volna.-mondom ,és arcon csókolom.
-Örülök ,hogy tetszik.-őszinte örömmel mosolyog felém.
 Nem sokkal később már Blake is a fotel karfáján ül ,amiben én ülök és még sok mindenről beszélgetünk ,ami csak az eszünkbe jut.Olyan kilenc óráig beszélgetünk ,amikor mindenki egyetért abban ,hogy menni kéne lefeküdni ,mert holnap korán kelünk.Mi hárman a szobáink felé vesszük az irányt ,míg anya és apa még a holnapi teendőket egyezteti.
Már végeztem a zuhanyozással  amikor kopogtattak az ajtómon.Amikor kinyitottam Sarah állt a küszöbömön.Kitártam az ajtómat ,hogy be tudjon jönni ,ő pedig ahogy belép a szobámba gyorsan felül az ágyamra és a kezeit összekulcsolva az ölébe ereszti.Ez nála az idegesség, néha a félelem és a vívódás jele.Ilyenkor nem nagyon szeretek a közelében lenni ,mert képes az ember fejét is kitépni a helyéről csupán az ordításával.Lassan haladok az íróasztalom felé és a széket megfordítva lassan leültem és azon gondolkoztam hogyan kéne most szólnom hozzá.Ilyenkor nem lehet csak annyit kérdezni ,hogy mi a baj.
-Nem hiszem ,hogy jó ötlet volt elhívni Josht a vacsorára.-bukott ki belőle.Szóval innen fúj a szél.Az én magabiztos ,mindent jobban tudó nővérem  ideges,hogy apunak nem fog bejönni Josh (akivel egy hónapja jár). Máskor mindig meg tudom nyugtatni valami frappáns gondolattal ,de azok nem ilyen komoly helyzetre vannak.Itt nem elég annyi ,hogy 'minden rendben lesz'. Ennél sokkal több kell most.
-Nyugodj meg.Apu biztos kedvelni fogja.-végül ennyi tellett tőlem.
-Honnan tudod?-szipogott.Ajjaj ,ez rosszabb mint gondoltam.Sírni még csak akkor láttam amikor egyszer nyolc évesen meghalt a kutyája.Bezzeg amikor eltörtem a kezem meg kinevetett.Sosem felejtem el azt a napot.Gondolkoztam.
-Anna!Figyelsz te rám egyáltalán?-már sírt is.
-Jaj ,bocs.Csak elgondolkoztam egy kicsit.Mit is mondtál?-kérdeztem.Nem volt jó ötlet.
-Mi van?Én itt bőgök és tiszta ideg vagyok a holnap miatt ,te meg nem is figyelsz rám és még megkérdezed, hogy mit is mondtam?-hallottam a hangján,hogy most inkább ordítana,de nem akarta zavarni ezzel anyuékat.
-Bocsi ,hogy vannak gondolataim!-csattantam-Egyébként is.Apu bírni fogja.Mindig olyan magabiztos vagy még az ilyen dolgokban is .Miért most kezdted el ezt?-kérdeztem tőle,mire értetlen fejet vágott.
-Mit?-döntötte oldalra a fejét.
-Hát nem tudom.-gondolkoztam-Ezt ,hogy itt sírsz ,mert ideges vagy két pasi miatt.Pont te.Minden rendben lesz.Próbálj meg megnyugodni és gondolkodj józan ésszel.Volt olyan pasid akit apu utált volna akármiért is?-na,ezen már elgondolkozott.-Szerintem sem.-mondtam.-Szerintem le kéne nyugodnod és normálisan lélegezned.-most vettem észre ,hogy valószínűleg pár perce bent tartja.
-Rendben van.-törölte meg az orrát-Köszi,hogy mindig megnyugtatsz.Akármilyen hülyeséget is hordasz is össze közben.-mosolygott rám.
-Hé!Szerintem igen is jól szónokoltam a mellett ,hogy nyugodj meg.-tártam szét a karomat.
-Jó.Néha egész értelmes is tudsz lenni.-tette fel a kezét védekezés képpen.
-Köszönöm.És ,ha most megbocsátasz ,aludni szeretnék.-állok fel ,míg ő a zsibbadt lábát nyomkodja a tenyerével.Kis idő után azonban feláll,a vállamba öklöz-ahogy mi hárman szoktuk egymásnak-és kimegy a szobámból.Én pedig befekszem az ágyamba és imádkozom,hogy a holnapi vacsorán ne legyen semmiféle kellemetlenség.