Sziasztok !Itt van az első rész ,remélem tetszeni fog !
A suli zsúfolt folyosóit járva már alig vártam ,hogy kijussak a
tömegből. Sosem éreztem magam igazán jól ilyen helyeken ,főleg ha olyan
meleg van, mint a sivatagban és párás az idő ,mint egy szaunában.Ahogy
kiléptem az ajtón egyből felszabadultam és jókedvűn kezdtem sétálni a
bolt felé ahol anya és a nővérem vár,hogy ruhát keressünk apu üzleti
vacsorájára ami egy menő hotel éttermében kerül megrendezésre.
Nem nagyon szerettem az ilyesféle üzleti/céges ünnepségeket .Szinte
soha nem volt kivel beszélgetnem és mindig az lett a vége,hogy kerestem
egy eldugott sarkot és ott SMS-etzem a legjobb barátnőmmel(kevés olyan alkalom volt amikor a bátyámmal tudtam volna beszélgetni,mert ő persze midig talált magának valami szép lányt), majd amikor
hallottam,hogy anyu hív előjöttem és indultunk hazafelé.Persze mindig
volt olyan srác akit édesapám kedves munka társai akartak bemutatni nekem
azt mondva:’Anna ,ő itt a fiam, XY és nagyon szeretne megismerkedni
veled.’Mondanom sem kell ,hogy egyik furábban nézett ki mint a
másik.Csak egyvalamiben hasonlítottak:elkényeztetett ,gusztustalanul
magabiztos srácok voltak márkás ruhákban.
Belépve az üzletbe arra számítottam,hogy olyan lesz mint anya
ízlése:csillogó és kissé giccses ,de tévedtem ,mint ahogy abban ,hogy bizonyára nagyon sokan lesznek bent ,köztük édesanyám és a nővérem.Ugyanis nem volt ott szinte senki három eladón ,rajtam ,a
tetovált,jóképű fiún,pár hölgy vásárlón és vagy hét ötvenes fickón
kívül.Ők hevesen gesztikulálva vitatkoztak.
Akár a nagy mamámat látnám.-gondoltam.
Amint az egyik eladó megpillantott rögtön indult is felém széles mű mosolyát magára öltve ,amivel biztos a vevőket szokta rávenni arra ,hogy vegyenek meg valami nagyon is drága ruhát ,vagy akár ékszert.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte, mikor már úgy érezte ,hogy a hallóteremben van.
-Ühüm..igen.Nem látott itt egy körülbelül a negyvenes éveiben járó szőke hajú nőt és a lányát?Neki barna haja volt.-sosem voltam jó a magyarázkodásban.
-De igen.Azt mondták ,hogy adjam át önnek ,hogy el kellet menniük ,mert el kell intézniük valami fontosat.-Ez is ugyanolyan fontos lett volna.-Azt is mondták,hogy amikor maga ideér mutassam meg ezeket.-mondta ,azzal elindult a-feltűnően magas-pult mögé ,ahonnan előhalászott egy kb. térd föléig érő ruhát és a hozzáillő cipőt.Nem láttam belőle sokat ,mert egyből az üzlet másik végében található próba fülkébe kezdett terelni.Közben megnéztem az összes ruhát ami a kezem ügyébe került a próba fülkéhez vezető úton.És ezért követtem el életem legnagyobb hibáját.Legalábbis ezt vettem le az 'áldozat' pillantásából.Ugyan is elkövettem azt a hibát ,hogy amikor elmentem a tetovált fiú mellett egy ruhát szerettem volna jobban szemügyre venni és amikor kinyújtottam érte a kezemet véletlen pont arra fordult és így az a megrázkódtatás érte ,hogy a kezem nekiütközött az oldalának.
-Nem tudsz figyelni?-emelte fel a hangját.
-Bocs,de nem csináltam semmit, ami fájdalmat okozhatott volna.Vagy talán igen?-húztam fel a szemöldökömet.
-Tegnap csináltattam egy új tetoválást és a kezed pont ott érte a bőrömet ahol le van kötve.-már sokkal hangosabban kezdett beszélni.
-Sajnálom ,hogy nem követem pontos figyelemmel ,hogy te-akit nem is ismerek-mikor varrat új tetkót!-most már én is felemeltem a hangomat.
-Hogy mersz így beszélni?-hőkölt hátra ,de a szemében nem meglepődöttség, hanem inkább harag tükröződött.
-Mint mondtam:nem is ismerlek ,szóval jó lenne ,ha nem te vonnál engem kérdőre!-vetettem neki oda utoljára ,aztán megfordultam és követtem az eladót.
A fülkében már fel volt akasztva a ruha , a cipő pedig ki volt szedve a dobozából és gondosan a szék lába mellé volt rakva.
-Köszönöm.-mosolyogtam a nőre.
Elhúztam a függönyt és vizsgálni kezdtem a ruhát.Egy térd föléig érő ,hátul mélyen kivágott , vállrésznél csipkézett ruha volt.Elsőre beleszerettem.Eddig mindig azt hittem ,anyu nem nagyon szívleli a stílusomat az ilyen ruháknál ,de lehet ,hogy ebben is tévedtem.Vagy csak azt gondolta ,nekem biztos ez tetszene a legjobban és nem tágítanék afelől ,hogy nekem ez kell.A cipőt is rendesen megnéztem magamnak és az is nagyon megtetszett.Egy egyszerű kis fekete magas sarkú cipő volt ,kis platformmal.A méretek stimmeltek ,ahogy felöltöttem a ruhát és a cipőt.Rendesen megnéztem magamat a tükörben sokat fordulva,hogy meggyőződjek róla,hogy hátulról is olyan jó ,mint elölről.Mivel ezt nem nagyon láttam elhúztam a próbafülke függönyét és elkezdtem keresni az eladót aki ruhát adta.Éppen azt nézte ,ahogy a tetkós srác most-felteszem a papájával-egy nyakkendőn veszekszik.Az öregebb azt hajtogatta ,hogy muszáj felvennie nyakkendőt ,a másik meg ,hogy nem fogja.Milyen gyerekes.gondoltam.Ha nem akarja felvenni úgy sem fogja.Csak nézzen rá!Nem olyan ,mint aki az első szóra ugrik.Ezekkel a gondolatokkal mentem oda a nőhöz és megkocogtattam a vállát.
-Igen?-fordult felém mosolyogva.
-Azt szeretném megkérdezni ,hogy maga szerint jól áll nekem ez a ruha?Úgy értem....hátul ez a kivágás nem túl kihívó vagy valami?-megfordítottam ,hogy jobban szemügyre vehesse ő is és véleményt mondhasson róla.
-Szerintem ez a ruha csodálatosan áll magának.-csapta össze a tenyerét-Mintha magára öntötték volna.Senkinek nem állt még ilyen jól aki felpróbálta.-méregetett.
-Hölgyem mondja már meg apámnak ,hogy nem fogok a hülye rendezvényen nyakkendőt viselni!-mondta indulatosan a srác,mire teljesen elképedtem.
-Már bocs, de nem látod, hogy mi egy fontos témáról beszélgetünk?-tártam szét a karom felé fordulva, mire ő is odakapta a fejét.-Maga meg ne akarja már minden áron ráparancsolni azt a nyakkendőt!Meddig fognak még veszekedni?-húztam össze a szemöldököm.
-Miért szólsz bele mindenbe?-vágott vissza.Még csak most vettem észre ,valójában milyen helyes is.-Foglalkozz a ruháddal inkább!-mondta.
-Azt próbálom ,de elveszed az eladómat.-vágtam rá.
Erre ,gondolom nem tudott mit mondani ,ezért ami a kezében volt nyakkendő egyszerűen eldobta(!) ,majd kisétált az üzletből.Az apja sajnálkozva fordult felénk.
-Sajnálom!A fiam néha nagyon szeszélyes tud lenni.-magyarázta,majd a többi emberkével együtt szintén elhagyták a boltot.
-Naponta találkozik ilyen fiatalokkal?-fordultam az eladó felé,mire az csak legyintett és tovább fojtattuk a ruha elemzését.Nem sokkal később egy ruhával és egy cipővel hagytam el a boltot és elindultam hazafelé.
Ahogy közeledtem az ismerős környék felé egyre jobban vártam ,hogy hazaérjek. Ez a környék mindig olyan érzéssel tölt el ,mintha teljes biztonságban lennék.Az ismerős arcok és házak megnyugtatnak.Ahogy elhaladok a házak kapuja előtt kutyák jönnek oda,hogy simogassam meg őket,a szomszédok meg boldogan köszöntenek. Nemsokára már a házunk kapuja előtt állok és a kulcsaimmal bíbelődöm.Kinyitom a kaput és már indulok is a bejárati ajtóhoz.Belépve senkit nem találok a nappaliban ,sem a konyhában ,ezért felmegyek anyuék dolgozószobájához megyek,de előtte a ma vásárolt cuccokat ledobom a kanapéra.Jól sejtettem :mind a hárman bent voltak.Szerintem Blake már megint randin lehet vagy a szobájában tölti az idejét gagyi gördeszkás videókat nézve és rapp-zenét hallgatva.Amint beléptem az ajtón anyu egyből a ruháról kérdezett kérdezősködni.
-Nagyon tetszik a ruha és a cipő is.Jobbat nem is választhattál volna.-mondom ,és arcon csókolom.
-Örülök ,hogy tetszik.-őszinte örömmel mosolyog felém.
Nem sokkal később már Blake is a fotel karfáján ül ,amiben én ülök és még sok mindenről beszélgetünk ,ami csak az eszünkbe jut.Olyan kilenc óráig beszélgetünk ,amikor mindenki egyetért abban ,hogy menni kéne lefeküdni ,mert holnap korán kelünk.Mi hárman a szobáink felé vesszük az irányt ,míg anya és apa még a holnapi teendőket egyezteti.
Már végeztem a zuhanyozással amikor kopogtattak az ajtómon.Amikor kinyitottam Sarah állt a küszöbömön.Kitártam az ajtómat ,hogy be tudjon jönni ,ő pedig ahogy belép a szobámba gyorsan felül az ágyamra és a kezeit összekulcsolva az ölébe ereszti.Ez nála az idegesség, néha a félelem és a vívódás jele.Ilyenkor nem nagyon szeretek a közelében lenni ,mert képes az ember fejét is kitépni a helyéről csupán az ordításával.Lassan haladok az íróasztalom felé és a széket megfordítva lassan leültem és azon gondolkoztam hogyan kéne most szólnom hozzá.Ilyenkor nem lehet csak annyit kérdezni ,hogy mi a baj.
-Nem hiszem ,hogy jó ötlet volt elhívni Josht a vacsorára.-bukott ki belőle.Szóval innen fúj a szél.Az én magabiztos ,mindent jobban tudó nővérem ideges,hogy apunak nem fog bejönni Josh (akivel egy hónapja jár). Máskor mindig meg tudom nyugtatni valami frappáns gondolattal ,de azok nem ilyen komoly helyzetre vannak.Itt nem elég annyi ,hogy 'minden rendben lesz'. Ennél sokkal több kell most.
-Nyugodj meg.Apu biztos kedvelni fogja.-végül ennyi tellett tőlem.
-Honnan tudod?-szipogott.Ajjaj ,ez rosszabb mint gondoltam.Sírni még csak akkor láttam amikor egyszer nyolc évesen meghalt a kutyája.Bezzeg amikor eltörtem a kezem meg kinevetett.Sosem felejtem el azt a napot.Gondolkoztam.
-Anna!Figyelsz te rám egyáltalán?-már sírt is.
-Jaj ,bocs.Csak elgondolkoztam egy kicsit.Mit is mondtál?-kérdeztem.Nem volt jó ötlet.
-Mi van?Én itt bőgök és tiszta ideg vagyok a holnap miatt ,te meg nem is figyelsz rám és még megkérdezed, hogy mit is mondtam?-hallottam a hangján,hogy most inkább ordítana,de nem akarta zavarni ezzel anyuékat.
-Bocsi ,hogy vannak gondolataim!-csattantam-Egyébként is.Apu bírni fogja.Mindig olyan magabiztos vagy még az ilyen dolgokban is .Miért most kezdted el ezt?-kérdeztem tőle,mire értetlen fejet vágott.
-Mit?-döntötte oldalra a fejét.
-Hát nem tudom.-gondolkoztam-Ezt ,hogy itt sírsz ,mert ideges vagy két pasi miatt.Pont te.Minden rendben lesz.Próbálj meg megnyugodni és gondolkodj józan ésszel.Volt olyan pasid akit apu utált volna akármiért is?-na,ezen már elgondolkozott.-Szerintem sem.-mondtam.-Szerintem le kéne nyugodnod és normálisan lélegezned.-most vettem észre ,hogy valószínűleg pár perce bent tartja.
-Rendben van.-törölte meg az orrát-Köszi,hogy mindig megnyugtatsz.Akármilyen hülyeséget is hordasz is össze közben.-mosolygott rám.
-Hé!Szerintem igen is jól szónokoltam a mellett ,hogy nyugodj meg.-tártam szét a karomat.
-Jó.Néha egész értelmes is tudsz lenni.-tette fel a kezét védekezés képpen.
-Köszönöm.És ,ha most megbocsátasz ,aludni szeretnék.-állok fel ,míg ő a zsibbadt lábát nyomkodja a tenyerével.Kis idő után azonban feláll,a vállamba öklöz-ahogy mi hárman szoktuk egymásnak-és kimegy a szobámból.Én pedig befekszem az ágyamba és imádkozom,hogy a holnapi vacsorán ne legyen semmiféle kellemetlenség.
